Dán. 12
Dán. 12
Dán. 12.1
És abban az időben felkél * Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
Dán. 12.2
És sokan azok közül, a kik alusznak * a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Dán. 12.3
Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
Dán. 12.4
Te pedig, Dániel, zárd be * e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Dán. 12.5
És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján * innét, a másik túl a folyóvíz partján.
Dán. 12.6
És mondá egyik * a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
Dán. 12.7
És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét * az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, + időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
Dán. 12.8
Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
Dán. 12.9
És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve * e beszédek a vég idejéig.
Dán. 12.10
Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
Dán. 12.11
És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi * áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
Dán. 12.12
Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Dán. 12.13
Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
