Jón. 2
Jón. 2
Jón. 2.1
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. * És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
Jón. 2.2
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Jón. 2.3
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
Jón. 2.4
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid * és habjaid mind átmentek rajtam!
Jón. 2.5
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Jón. 2.6
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Jón. 2.7
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Jón. 2.8
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Jón. 2.9
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Jón. 2.10
De én * hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Jón. 2.11
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
