Zsolt. 137
Zsolt. 137
Zsolt. 137.1
Babilon * folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
Zsolt. 137.2
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
Zsolt. 137.3
Mert énekszóra nógattak ott * elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Zsolt. 137.4
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Zsolt. 137.5
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem * felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Zsolt. 137.6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
Zsolt. 137.7
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, * a kik azt mondták Jeruzsálem napján: + Rontsátok le, ** rontsátok le fenékig!
Zsolt. 137.8
Babilon leánya, * te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
Zsolt. 137.9
Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja * kisdedeidet!
