Ésa. 62
Ésa. 62
Ésa. 62.1
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Ésa. 62.2
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája * határoz meg.
Ésa. 62.3
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
Ésa. 62.4
Nem neveznek többé * elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
Ésa. 62.5
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
Ésa. 62.6
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, * ne nyugodjatok!
Ésa. 62.7
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
Ésa. 62.8
Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a * melyért munkálódtál,
Ésa. 62.9
Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem * pitvaraiban.
Ésa. 62.10
Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek * a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
Ésa. 62.11
Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött * szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
Ésa. 62.12
És hívják őket szent * népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
