Bír 17
Bír 17
Bír 17.1
Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.
Bír 17.2a
Így szólt anyjához: „Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfűzted:
Bír 17.3b
Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az
Bír 17.2b
nézd, itt van a kezemben, én vettem el.
Bír 17.3c
S most visszaadom neked.”
Bír 17.2c
Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!”
Bír 17.3a
Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt.
Bír 17.4
Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.
Bír 17.5
Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.
Bír 17.6
Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
Bír 17.7
Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott.
Bír 17.8
Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.
Bír 17.9
Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.”
Bír 17.10
Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát.
Bír 17.11
A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.
Bír 17.12
Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.
Bír 17.13
„Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”
