Zsolt 11
Zsolt 11
Zsolt 11.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”?
Zsolt 11.2
Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
Zsolt 11.3
Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
Zsolt 11.4
Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
Zsolt 11.5
Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
Zsolt 11.6
Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
Zsolt 11.7
Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
