Zsolt 132
Zsolt 132
Zsolt 132.1
(Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
Zsolt 132.2
Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:
Zsolt 132.3
„Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
Zsolt 132.4
nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
Zsolt 132.5
amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének.”
Zsolt 132.6
Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
Zsolt 132.7
Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt.
Zsolt 132.8
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
Zsolt 132.9
Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak!
Zsolt 132.10
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
Zsolt 132.11
Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: „Testedből utódot emelek trónodra
Zsolt 132.12
ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.”
Zsolt 132.13
Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
Zsolt 132.14
„Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
Zsolt 132.15
igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
Zsolt 132.16
papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
Zsolt 132.17
Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
Zsolt 132.18
Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik.”
