Zsolt 14
Zsolt 14
Zsolt 14.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Zsolt 14.2
Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Zsolt 14.3
Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Zsolt 14.4
Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
Zsolt 14.5
De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Zsolt 14.6
Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Zsolt 14.7
Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
