Zsolt 17
Zsolt 17
Zsolt 17.1
(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
Zsolt 17.2
Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
Zsolt 17.3
Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
Zsolt 17.4
mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
Zsolt 17.5
haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
Zsolt 17.6
Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
Zsolt 17.7
Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
Zsolt 17.8
Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
Zsolt 17.9
az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
Zsolt 17.10
megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
Zsolt 17.11
Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
Zsolt 17.12
Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
Zsolt 17.13
Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
Zsolt 17.14
Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
Zsolt 17.15
Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
