Zsolt 19
Zsolt 19
Zsolt 19.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 19.2
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
Zsolt 19.3
A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
Zsolt 19.4
Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
Zsolt 19.5
a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
Zsolt 19.6
mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
Zsolt 19.7
Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
Zsolt 19.8
Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
Zsolt 19.9
Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
Zsolt 19.10
Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
Zsolt 19.11
értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
Zsolt 19.12
Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
Zsolt 19.13
De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
Zsolt 19.14
Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
Zsolt 19.15
Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!
