Zsolt 36
Zsolt 36
Zsolt 36.1
(A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
Zsolt 36.2
Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
Zsolt 36.3
Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
Zsolt 36.4
Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
Zsolt 36.5
Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
Zsolt 36.6
Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Zsolt 36.7
Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
Zsolt 36.8
Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
Zsolt 36.9
Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
Zsolt 36.10
Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
Zsolt 36.11
Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
Zsolt 36.12
Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
Zsolt 36.13
Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
