Zsolt 6
Zsolt 6
Zsolt 6.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.)
Zsolt 6.2
Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
Zsolt 6.3
Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
Zsolt 6.4
A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
Zsolt 6.5
Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
Zsolt 6.6
Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
Zsolt 6.7
Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
Zsolt 6.8
Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
Zsolt 6.9
Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
Zsolt 6.10
az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
Zsolt 6.11
Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
