Péld 1
Péld 1
Péld 1.1
Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,
Péld 1.2
hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;
Péld 1.3
hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;
Péld 1.4
hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.
Péld 1.5
Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.
Péld 1.6
Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
Péld 1.7
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
Péld 1.8
Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!
Péld 1.9
Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.
Péld 1.10
Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!
Péld 1.11
Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,
Péld 1.12
úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,
Péld 1.13
mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,
Péld 1.14
s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.”
Péld 1.15
Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől.
Péld 1.16
[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]
Péld 1.17
Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.
Péld 1.18
Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.
Péld 1.19
Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
Péld 1.20
Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.
Péld 1.21
Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.
Péld 1.22
Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?
Péld 1.23
Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:
Péld 1.24
Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;
Péld 1.25
semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.
Péld 1.26
Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,
Péld 1.27
ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
Péld 1.28
Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.
Péld 1.29
Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,
Péld 1.30
mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,
Péld 1.31
azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.
Péld 1.32
A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.
Péld 1.33
De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.
