Péld 5
Péld 5
Péld 5.1
Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet,
Péld 5.2
ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre!
Péld 5.3
Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye,
Péld 5.4
de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard.
Péld 5.5
Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart.
Péld 5.6
Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.
Péld 5.7
Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!
Péld 5.8
Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj!
Péld 5.9
Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.
Péld 5.10
Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.
Péld 5.11
Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,
Péld 5.12
s be kell vallanod: „Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.
Péld 5.13
Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.
Péld 5.14
Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt.”
Péld 5.15
A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.
Péld 5.16
Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.
Péld 5.17
Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.
Péld 5.18
Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:
Péld 5.19
kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg.
Péld 5.20
Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned?
Péld 5.21
Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.
Péld 5.22
Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg.
Péld 5.23
Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.
