Én 8
Én 8
Én 8.1
Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki.
Én 8.2
Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal.
Én 8.3
A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
Én 8.4
Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.
Én 8.5
Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik?
Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült.
Én 8.6
Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.
Én 8.7
Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.
Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Én 8.8
Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?
Én 8.9
Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetőt, ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal.
Én 8.10
Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.
Én 8.11
Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szőleje. Csőszökre bízta a szőlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért.
Én 8.12
Előttem a szőlő, most az enyém; Salamon, az ezer ezüst legyen a tied, kétszázat meg kapjanak a termés őrei.
Én 8.13
Te, aki a kertekben laksz, a barátaim lesik szavaidat, hallasd hangodat!
Én 8.14
Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.
