2Kor 3
2Kor 3
2Kor 3.1
Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek?
2Kor 3.2
Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember,
2Kor 3.3
mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.
2Kor 3.4
Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.
2Kor 3.5
Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való.
2Kor 3.6
Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.
2Kor 3.7
Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt,
2Kor 3.8
hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
2Kor 3.9
Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb.
2Kor 3.10
Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges.
2Kor 3.11
Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz.
2Kor 3.12
Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk,
2Kor 3.13
nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét.
2Kor 3.14
Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el.
2Kor 3.15
Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák,
2Kor 3.16
de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol.
2Kor 3.17
Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2Kor 3.18
Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.
