Kol 2
Kol 2
Kol 2.1
Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek,
Kol 2.2
hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére.
Kol 2.3
Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.
Kol 2.4
Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.
Kol 2.5
Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban.
Kol 2.6
Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne.
Kol 2.7
Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.
Kol 2.8
Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.
Kol 2.9
Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.
Kol 2.10
Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.
Kol 2.11
Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.
Kol 2.12
Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.
Kol 2.13
Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.
Kol 2.14
A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.
Kol 2.15
Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Kol 2.16
Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.
Kol 2.17
Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.
Kol 2.18
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik,
Kol 2.19
s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.
Kol 2.20
Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek,
Kol 2.21
hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!”
Kol 2.22
Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások,
Kol 2.23
amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.
