KULTURÁLIS ÉLET
KULTURÁLIS ÉLET
A korszak kultúrája már lényegesen kevésbé szoros függvénye a kormányzati politikának vagy az ellene való védekezésnek, mint az előző évtizedekben. Igaz, az abszolutizmus erősödése magával hozza a cenzúra megjelenését. Mária Terézia 1753-ban úgy rendelkezik, hogy a Gubernium tiltsa el a nyomdákat olyan művek kiadásától, amelyek az Isten tisztelete, a fejedelem személye és jogai, az ország közállapota és belbékéje, a bevett vallásfelekezetek elleni nézeteket vagy új eretnekségeket tartalmaznak; minden sajtó alá adandó mű előbb bemutatandó a Guberniumnál, s annak engedélye nélkül semmi nem árusítható. A rendelkezésnek kevés eredménye van, a cenzúra nem hatékony, úgyhogy 1768-ban a központi kormányzat újabb rendelkezést ad ki arról, hogy a nem katolikusok csak iskoláikban védhetik szabadon hitelveiket. E rendelkezés nyomán foglalják le Bod Péternek nemcsak teológiai vonatkozású művét, de Magyar Athenását is, és bírságolják meg Daniel Istvánt s könyve kinyomtatóját. A külföldi iskoláztatás lehetősége is meg van szorítva,* de 1035Erdély szellemi élete mégis kontaktust tud tartani Nyugat-Európáéval. Az igények ugyanis megvannak, sőt nőnek is. Szebenben 1761 és 1766 közt szinte rendszeresen játszik a Bodenburg-színtársulat – nézőközönsége természetesen nem elsősorban a város polgársága, hanem a kormányhatóságok tisztviselői, katonatisztek és az ekkor fővárosnak számító Szebenben hosszabb-rövidebb időre megforduló arisztokraták. Az arisztokrácia életmódja határozott változást mutat. Megjelennek a nagy könyvgyűjtők. Haller László és fia, Gábor alakítják ki az ugrai Haller-könyvtárat, amiről jó fél század múlva az Erdélyben utazgató Kazinczy azt írja: „a fraciául olvasók innen szedik, amire szükségük van, mindenfelé Erdélyben”.* Teleki Sámuel külföldi útján, 1759-től kezdi gyűjteni a majdani Teleki-téka alapjait. A Szebenben kormányhivatalnokoskodó arisztokraták asztalánál az 1750-es években szokásos a „Tafelmusik”. De a birtoktalan hivatalnok arisztokrata sem marad le a „régi” arisztokraták mögött. Szilágyi Sámuel, a királyi táblai ülnökként báróságot szerzett gazdag, de ingatlan birtokkal nem rendelkező egykori enyedi kisnemesfiú Medgyesen (ahol a törvényszakok közt él) hetenként Collegium Musicumot tart, Bécsből szerez be hozzá zeneszerszámokat és kottákat. Szép könyvtára van, benne a francia felvilágosodás termékeivel. A szász patríciusrétegnél hasonló jelenségekkel találkozunk. Samuel Bruckenthal is alakítgatja már könyvtárát és gyűjteményeit, külön gondot fordítva a Saxonicalia gyűjtésére. A modern szellemi irányzatok befogadásának igénye helyenként már együtt jár, ha nem is az újszerű alkotás, de legalább a reprodukció igényével. A könyvgyűjtő Haller László fordítja magyarra (két évvel Zoltán József első fordítása után) Fénelon Télémaque-ját; a mű sikere akkora, hogy 5-10 éves időközökben újra meg újra kiadják. A Fénelon-fordítások a francia hatás kiindulópontjai a magyar irodalomban. Haller Gábor Montesquieu Esprit des lois-ját fordítja magyarra.
EK: AG 1751: 369.
Idézi HORVÁTH J., Báróczi Sándor (BpSz 107, 1901. 94).
Míg az erdélyi szellem az irodalom és a politikai gondolat területén túllát a birodalom nyugati határain, a képzőművészetben az osztrák típusú barokk (magyarországi variánsával együtt) ekkor hatol be a világi képzőművészetbe. Az első barokk kastélyépítkezés az előző korszakból való. A kaplyoni Haller-kastély 1725-től épül, a dévai Magna Curia barokk átépítése azonban csak 1743 után kezdődhetett meg, amikor a vár alatti kastély Haller János gubernátor birtokába került. Négy sarokbástyás alaprajzát változatlanul megtartották, de már barokk a tetőzet, a homlokzat, a balluszteres feljáró, a főbejárati erkély, a címeres kandalló. A világi barokk igazi úttörését azonban Bánffy Dénes bonchidai építkezése jelenti. A négy kerek sarokbástyás várkastély keleti oldalára ő építtet új istállót és lovardát, patkó alakú udvarral, az attikán végigvonuló szobordíszekkel. Az istálló alaprajza egyező a (Fischer 1036von Erlach tervezte) bécsi Hofstallung belső koncepciójával és méreteivel; talán az ifjabb Fischer von Erlach, a Hofstallung-építkezés befejezője tervezte a bonchidai épülettoldást is. Az építkezés 1748 és 1753 közt folyt le kolozsvári mesterekkel. A szoborgaléria s a kastély két homlokzatára került szobrok alkotója Johann Nachtigall. Az osztrák barokk hat közvetlenül a hadadi Wesselényi-kastély 1761-ben meginduló építkezésére is. Tervezője, Litzmann, bajor származású, Morvaországon át Magyarországra s onnan Erdélybe került mesterember, maga jelentéktelen, de jól tájékozott: a hadadi kastély középrészeinek alaprajza feltűnően hasonlít Savoyai Jenő ráckevei, J. L. Hildebrandt által épített kastélyának középrészére. Litzmann egyszerűen lemásolta a kiváló osztrák építész tervét. A kastély legigényesebb kőfaragó munkáit Schuchbauer, Erdély legtehetségesebb barokk szobrásza végzi. 1759-ben kezdik építeni a marosvásárhelyi Tholdalagi-palotát, az erdélyi barokk építészetnek ezt a kis gyöngyszemét; oromzatának török fejeit Schuchbauer faragja. Ugyanott 1763-tól épül a Szent György és Szentkirály utca sarki Teleki-ház. De megjelenik a világi barokk az örmény városok gazdag polgárainak építkezéseiben is: Schuchbauer a szamosújvári Lászlóffy-ház kapujára is farag szobordíszeket. Az egyházi művészetben természetesen tovább uralkodik a barokk; e kor reprezentatív terméke a szamosújvári örmény nagytemplom, amelynek ismeretlen tervezője közvetlenül nyúl vissza az osztrák barokk nagy mesterei, Hildebrandt, Neumann, Fischer von Erlach művészetéhez. Kívül áll ezen a körön a görög hitűek sajátos művészete (ahová tudniillik nem hatolt be, elsősorban a vallási unió révén, a barokk). Mikolán (Doboka m.) egy évszázadon át működik ikonfestő-iskola.
A kor oktatásügyére és tudományosságára térve, a jezsuita történetkutató iskolának jó néhány jelességet adó kolozsvári jezsuita akadémián most, a protestáns iskolákhoz képest némi késéssel jelennek meg a természettudományok első kiválóságai, de mindjárt olyan nevekkel, mint a világhírig emelkedő Hell Miksa és a sokoldalú, a természettudomány különböző területein kiválót alkotó Fridvaldszky János. Hell Nagyszombatból 1752-ben kerül a kolozsvári akadémia matematikai tanszékére, ahol 1755-ig tanít. Otthonában rendez be obszervatóriumot, fizikaszertárat igyekszik kiépíteni az iskolában. A mágnesesség és elektromosság összefüggéseinek kérdésében maradandót alkot, elsősorban azonban csillagász. 1755-ben Bécsbe kerül a csillagda igazgatójának és egyetemi tanárnak. Már távol él Erdélytől, amikor – előzetes megfontolás nélkül – hozzájárul a magyar finnugor nyelvtudomány megteremtéséhez: ő viszi magával északi csillagászati megfigyelő útjára Sajnovicsot. Fridvaldszkyról, akinek tudományos tevékenysége igen szoros kapcsolatban áll a Societas Agriculturae működésével, más helyütt szólunk részletesebben.
Az unitusoknál a balázsfalvi iskola megalapítása hozza a legfontosabb fordulatot. Papságuk és más értelmiség képzésére eddig Erdélyen belül a többi felekezetek iskolahálózata, elsősorban a kolozsvári jezsuita akadémia szolgált. 1037Balázsfalván már 1738-ban van elemi iskola. 1754-ben nyílik meg az alsó fokú középiskola. Fokozatosan épül ki: előbb a grammatika alsó osztályai Grigore Maior vezetésével, 1757-ben már működik a szintaxis osztály is, majd megindulnak a poézis és retorika osztályok is. A filozófiai kurzus már a következő korszak elején, 1772-ben jön létre. Az iskolában az alapítástól van papképzés. Itt Sylvester Kalyáni és Athanasie Rednic – a majdani püspök – a professzorok. Még 1747-ben működni kezd az itteni román nyomda, Petru Aron püspök gondoskodik felújításáról is. Balázsfalván az unitus egyház vezető szellemeinek torzsalkodásai ellenére erőteljesen kezd kifejlődni egy román szellemi góc. Fő alakjai elsősorban magyar jezsuita iskolákban (Kolozsvár, Nagyszombat) nyerik képzettségüket, keveseknek jut osztályrészül, hogy ezt római diákévekkel is megtoldják. Az erdélyi román szellemiség azonban csak a következő korszakban fog jelentkezni az Inochentie Micu-Klein által megjelölt úton haladó személyiségekkel és műveikkel. Aron püspök egyébként is szorgos iskolaalapító. 56 népiskolát alapít, háromnegyedüket az erősen ortodox Dél-Erdélyben, nyilvánvaló összefüggésben az uniáltatási akcióval. A határőrvidéken felállított unitus iskolákról már szóltunk.
Az erős ellenreformációs nyomás alatt álló protestáns iskolaügy leglényegesebb vívmánya e korban a református kollégiumok összességére érvényes rendtartás, az 1769-i Methodus docendi. Előzményei az egyes nagyobb iskolák tantervei (a nagyenyedi kollégiumnak már 1748-ban van ilyen). A Methodus még elsősorban a hagyományos oktatási rend összefoglalása, rendszerezése, de itt már intézményesen érvényesül Wolff filozófiájának hatása: az úgynevezett görög osztály matematikai könyve az ő műve, az oktatási segédletek közt szerepel a Wolff-tanítvány F. C. Baumeister logikai és filozófiai kézikönyve.
A korszak legjelentősebb erdélyi tudósa, Bod Péter azonban nem kapcsolódik egy protestáns iskolához sem. Falusi lelkész, a kegyetlenségig kemény hitű Bethlen Kata udvari papja és védence, majd egyházmegyei, végül egyházkerületi főjegyző; lehetne marosvásárhelyi teológiaprofesszor már pályájának eléggé kezdetén, de nem fogadja el a meghívást. Életműve, mennyiségi arányait tekintve, elsődlegesen egyházi írónak mutatná: teológusnak, egyháztörténésznek (terjedelmes magyar egyháztörténetet ír), egyházjogásznak (1763-ban publikálja a házasságjogról szóló művét, 1764-ben az egyházi törvényszéki gyakorlatot ismertetőt). A magyar kultúra történetébe azonban elsősorban irodalom- és kultúrtörténeti munkásságával kerül be. Megírja az első magyar irodalmi lexikont, a Magyar Athenást (1767-ben adják ki); ez a munka a magyar irodalomtörténet első rendszeres összefoglalása is. Életrajzot ír Szenczi-Molnár Albertről, Misztótfalusi Kis Miklósról. A magyar akadémia gondolatának Apáczai Csere János kezdeményezése óta első hirdetője. 1756-ban javasolja először egy magyarországi és erdélyi tagokból álló „irodalmi társaság” létrehozását s egyben a magyar nyelv tudatos művelését: jó magyar 1038nyelvtan szerkesztését, a nyelv tisztaságának védelmét. 1760-ban már kifejezetten „tudós emberekből álló magyar társaság” létrehozását sürgeti „a magyar nyelv ébresztésére, mint más nemzetekben vagyon”. Bod Péter nemcsak a 18. századi erdélyi magyar kultúra nagysága, hanem az egész magyar kultúráé. Magyar Athenása az egész magyar kultúrát öleli fel. Lefordítja a dunántúli gályarab prédikátor, Kocsi Csergő Bálint latin önéletírását. Ez a nagy magányos, a század utolsó harmada és a 19. század eleje nagy magányosainak e tekintetben előképe, ott áll a Habsburg-lojalitással párosult református ortodoxia és a felvilágosodás mezsgyéjén. Azzal, amiben szelleme a legmerészebben szárnyalt, már a felvilágosodás kezdődik.
