KÉPALKOTÓ MŰVÉSZET
952KÉPALKOTÓ MŰVÉSZET
A templomok belső terét sík famennyezettel fedték. A kazettás mennyezet, a karzat és a padok festése helyi mesterek munkáját dicséri. A szimmetrikusan osztott reneszánsz virágminták a század második felében keleti virágmotívumokkal, csokros változatokkal gazdagodnak. Majd az égitestek szimbolikus motívumai, bibliai jelenetek tűnnek fel. Gyakori, hogy egy-egy táblára a restaurálás körülményeiről tájékoztató vagy tanító célzatú magyar vagy latin nyelvű feliratok kerülnek.
A nyárádszentimrei mennyezeten mitológiai és történelmi rajzok vannak, pl. „A hollón lovagló Nagy Sándor, magyar díszöltönyben zenélő Szent Dávid, szirének, nadájok s végre halálnak rémképe.”* Hasonló képek díszítették a tancsi mennyezetet: kifeszített vitorlával úszó Noé bárkája, mellette olajággal repülő galamb, Ádám és Éva a paradicsomi almafánál, Mózes és Áron tatáros süveggel – Parajdi Illyés István székely vándorasztalos munkái. Általános európai motívumok az ember-állat figuráknak virágformákkal való vegyítései: tulipán-láb, kehely-száj, virágszárként hajló derék, virágszirom-szakáll. Ez a stílus Erdélyben hozta a legtökéletesebb megoldásokat. Az 1698-ban újjáépített csíkszentmártoni templom mennyezetét Kozma Mihály, Havadi András és Sípos János székely asztalosok festették ki. Virágmintái között érdekes régi motívum, Kleve-kerék, a holland határon fekvő klevei tartománynak és régi kihalt uralkodóházának címere található. Sajátos minta- és színvilág jellemzi a kalotaszegi mennyezet-, karzat- és padfestményeket. A nádasdaróci festmények a jezsuita nyomdák napraforgó és rózsa virágdíszeire emlékeztetnek, és a bánffyhunyadi templom hajójának 1705-ben készült mennyezetmintáival mutatnak szellemi rokonságot. A keresdi és magyarbikali mennyezet, valamint a vistai karzatfestmények s a szántai mennyezet színpompás és harmonikus szép virágmintáit a gyalui Asztalos János készítette. A marosvásárhelyi asztalos festőnek az adakozók nevét is megörökítő felirata a pókai templom mennyezetén 1706-ból való. „A XVII. századnak van egy egyedülálló mennyezete Csíksomlyón… szerzője ismeretlen … a díszítés stílusa barokk”.*
KELEMEN L., Mennyezet és karzatfestmények a XVII. századból (KELEMEN L., Művészettörténeti I. 1977. 68).
VILHELM K., Festett famennyezetek. Alakos ábrázolások a XV–XVIII. századi erdélyi templomokban. Bukarest 1975. 15.
A katolikus templomok képi ábrázolásai az előző korszakok, nemegyszer a középkor képi világát és stílusait őrzik, miként az 1510-ben készült csíkszentléleki szárnyas oltár.
A csíksomlyói kápolna kazettás mennyezetét ismeretlen, valószínűleg olasz származású szerzetes festője barokk stílusú díszítéssel festette ki. A szárhegyi ferencesek zárdája számára Lázár István 1670-ben rendelt Lengyel Péter 953képírótól barokk oltárt. A csíksomlyói ferencesek Nagyszombatból hozattak oltárt. A segesvári templomba Vest János bártfai mester keze alól kikerült faragott oltárt Stranoves Jeremiás nagyszebeni festő festette.
A szászföldi templomok középkori festményeiről Wesselényi István naplója őriz elismerő szavakat. Almakerék szász templomáról írja: „…kinek is a fala tele sokféle képekkel, az egész passióval mint hogy quondam pápisták bírták.”*
Wesselényi István naplója. 1708. április 19. (Wesselényi István, Sanyarú világ II.: 1707–1708. Közzéteszi DEMÉNY L., MAGYARI A. Bukarest 1985. 502.)
A román nép egyházi művészete a falfestésben és ikonfestésben éli első virágzását: Konstantin, Caian és Stan 1654-ben kifestik a vajdahunyadi templomot, a nagyiklódi (Szolnok-Doboka vármegye) Lukács pap 1681-ben festi meg a pikulai híres csodatevő Mária-képet.
Jellemző a kor polgári ízlésére az 1650-ben újrafestett kolozsvári városháza. Kép és szöveg bonyolult egységben jelenik meg itt, figuratív ábrázolással, antik szerzők mondásaival és versbe szedett tanításokkal együtt akar hatni a szerző. A kötetnyi életbölcsesség és erkölcsi parancs a legváltozatosabb képeket fogta körül: meztelen gyermek feje tetején állva és furulyát fújva, az igazság istennője pallossal, a halál képe kaszával és az erdélyi városok címerei.
A világi festészetre a virágmintás reneszánsz díszítőmotívumok a jellemzőek. Teleki Mihály régeni és szebeni képírókat foglalkoztatott. Az ismeretlen szebeni képíróval kilenc képet festetett. Meglehet, hogy erre a képíróra vonatkoznak Teleki Jánosnénak elégedetlenkedő sorai: „Az gyermekek képét kedvesen vettem, de inkább akartam volna magokat látni. Lehet, hogy nem derék mester a képíró, mert nem úgy írta az képeket az minemű az gyermekek.”*
HEREPEI J., Adatok Teleki Mihály és udvara életéhez. (HEREPEI, Adattár III. 15.)
Az erdélyi síremlékszobrászat szép remeke az 1660-as évek elején készült Apafi György-síremlék, „A szép monumentum” műelemzésnek beillő leírását Wesselényi István hagyta reánk. Jellemző, hogy kiemeli az emlékmű élethűségét: a „talpig vasban” fekvő Apafi György haja „ad vivum”, „kezeinek minden erei ad vivum ki vagynak faragva”.*
Wesselényi István naplója. 1708. április 19. (Wesselényi, i. m. 1985. 500–501.)
Az erdélyi reprezentatív művészet sajátos alkotása volt az a díszkapu, amelyet az 1705. november 1l-re meghirdetett fejedelembeiktató országgyűlésre vonuló Rákóczi üdvözlésére Kapi Gábor jezsuita rektor Kolozsvár főterén emeltetett.
A városháza előtt felállított, Vizaknai Bereck György naplója szerint „szép dicsőségesen”* készített diadalkapu idézetekkel díszítve, sajátos ideológia szerint foglalja egységbe Erdély múltját új fejedelmének programjával. A 954diadalív fölött a fő helyen II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem lovasképe volt látható, jobbra Forgách Simon generális, a fejedelemség katonai főparancsnokának képe, balra Erdélyt jelképező alak állt. A diadalkapu felső szegélyén az erdélyi fejedelmek képei közül hiányzott Bethlen Gábor és Apafi Mihály. A nagy politikai körültekintéssel építkező jezsuiták ezzel azt fejezték ki, hogy Rákóczi családi örökségként, mint a Báthoriak és Rákócziak egyenes leszármazottja foglalja el Erdély fejedelmi székét.
Vizaknai Bereck György naplója. 1705. október (Rákóczi tükör I. 362).
A kolozsvári jezsuiták diadalkapuját azonban a zsibói csatavesztés következményei elsöpörték.
