113. Ibrahim egri pasa Jászberény és a Jászság népének Eger, 1666. március 19.
113.
Ibrahim egri pasa Jászberény és a Jászság népének
Eger, 1666. március 19.
Ibrahim egri pasa Jászberény és a Jászság népének
Eger, 1666. március 19.
Magyarul: Mi az hatalmas és győzhetetlen császárnak vég Egör várának, Tisza és Duna között való heleinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója, tekéntetös és nagyságos, vitézlő Ibrahim pasa.
Adjuk tudtukra és értésökre mindönöknek az kiknek illik ez levelünknek rendiben, valakik szömeikkel látják és olvastatván füleikkel hallják, mivel Brim városának lakos jobbágyi hozzájok tartozó Jászsággal együtt jüvén az egri díványunkban, és nagy panasszal jelönték, hogy nagy inségben volnának az magok nemzetsége közül szakadott sok tolvajok és kóborlók miá, melyek marhájokat lopják, ruhájokat fosztják és őket dúlják, pusztítják, melyet el nem szenvedhetvén, az szegény hódultság kérvén tűlünk arra szabadságot, hogy az őket bántó, dúló, fosztóés marhájokat hajtó tolvajokat űzhessetnék (sic), kergethetnék és kézben kerítvén megölhetnék, és díját senki ne keresné. Minthogy ezért mi is értvén sok nyomorúságokat és képtelen való súlyos igájokat, mind az egész egri díványos urak és agák közönségős egyenlő akaratjokból adtunk nekik szabadságot az megnevezött Brim városiaknak és hozzá tartozó Jászságnak, hogy az őket bántó s marhájokat hajtó tolvajokat az hol megsajdítják, akár városokban tolvajnak ismerjék, mindenütt bízvást űzhessék s kergethessék és kézben keríthessék, és kézben kerítvén törvényök szerint bízvást megölhessék és fölakaszthassák. Az oly tolvaj haláláért senki az mi részünkről díját ne kérje és ne kövesse, és díja ne is legyék. Melynek nagyobb bizonyságára és illendőbb erősségére adtok kezökben ez úri címirös levelünket pöcsétünkkel megerősítvén. Iratott vég Egör várában, die 19 martii 1666. Idem qui supra.
A pencsén: Ibrahim pasa. A pecséten: Ibrahim.
A hátlapon magyarul: Egri díván levele, hogy szabadon ölhessék, foghassák a tolvajokat.
– – – – –
127Erlau, 19. März 1666. Ungarischsprachiges Schreiben des beylerbeyis von Erlau, Ibrahim, in welchem er alle Betreffenden davon in Kenntnis setzt, daß er Jászberény und ganz Jazygien die Verfolgung, Gefangennahme und Hinrichtung ungarischer Räuber und Diebe gestattete. Für ihren Tod dürfe kein Blutgeld verlangt werden.
