128. Mehmed szolnoki szandzsákbég a Jászság népének
144128.
Mehmed szolnoki szandzsákbég a Jászság népének1
Szolnok, 1669. február 2.
Mehmed szolnoki szandzsákbég a Jászság népének1
Szolnok, 1669. február 2.
1 A sorok eleje erősen szakadozott.
Magyarul: Mi az hatalmas és gőzhetetlen császárunk Szolnok végi várának helytartója és fő gondja viselője és parancsolója, jakovai Mehemet bék.
[Adom] tudtára mindönöknek az kiknek illik ez levelem röndiben,…[nagy]ságos uraknak, basáknak, béköknek, vitézlő kapitányoknak és had[nagy]oknak, városi és falusi bíráknak és polgároknak, harmincadosoknak, [vá]mosoknak, úton út mellett vigyázóknak, minden tisztben és méltóságban [he]lyöztetött jóakaróinknak és barátinknak, köszönetünk ajánlása után [j]elentjük, mivel jüvének előnkben az Heves vármegyében lakozó városi és falusi bírák és polgárok, nevezöt szörint szentgyörgyi, alattyáni, apáti, kisíri2 és az egész Jászság és azok között való több faluk is nagy panasszal. Jelenték, hogy az magyar részrül való kóborló, pusztító tolvajok miatt nagy ínségben volnának, úgy annyira, hogy marhájukat, lovukat és egyéb féle jószágukat, portékájukat az tolvajok miatt nem tar[t]hatják, rajtuk nagy ínségöt cselekösznek. Kérvén azért, hogy adnánk szabadságot az szolnoki urak és az hatalmas egri basa, az egri urak akaratjából, hogy ez ideig való régi szokásuk szörint illendő fegyverrel vármegye akaratjából felkelvén [ot]t benn…lopó tolvajokat szabadosan kergethessék és megöljék, és ha [emb]er halál köztük történnék lönni, díjával ne tartozzanak megadni. És [az m]i vitézink, akármely várbeliek lögyenek, meg ne háborítsák őköt, [jár]tukban oltalommal és segítséggel lögyenek, mindenütt békével bocsássák [őköt. Mely]nek nagyobb bizonyságára és elhitelére adtuk ez úri címeres és ez úri [pe]csétös levelünket, megerősíttetvén kiadván nekiek kezükben. [I]sten veletök. Datum in Szolnok, die 2 februari Anno 1669. Idem qui supra.
2 Jászfelsőszentgyörgy, Alattyán, Jászapáti, Kisér.
A pencsén: Mehmed, a mostani szolnoki mirliva.
A pecséten: Mehmed, Ibrahim fia.
– – – – –
Szolnok, 2. Februar 1669. Ungarischsprachiges Schreiben des mirlivas von Szolnok, Mehmed, in welchem er alle Betreffenden davon in Kenntnis setzt, daß er den Bewohnern Jazygiens die Verfolgung, Gefangennahme und Hinrichtung ungarischer Räuber gestattete. Niemand dürfe in solchen Fällen Blutgeld von ihnen verlangen.
