134. Mehmed hatvani kádi a jászberényieknek és a szentkútiaknak Hatvan, 1672. július 18.
149134.
Mehmed hatvani kádi a jászberényieknek
és a szentkútiaknak
Hatvan, 1672. július 18.
Mehmed hatvani kádi a jászberényieknek
és a szentkútiaknak
Hatvan, 1672. július 18.
A Hatvanhoz tartozó Berény város lakosai közül Barnija János, Szabó György, Sebők Mátyás, Juha Imre és Tót Lőrinc, valamint Szentkút1 faluból Török Márton, Kocsmáros Mihály, Szász Balázs, Harangon Máris és Molnár Boldog nevű gyaurok a bíróság előtt elmondták, hogy a nevezett falu városi földjén egy Ferensze Gergely nevű gyaur vízbe esett és természetes halállal meghalt. A két falu felsorolt nevű hitetlenjeitől esküt kértünk arra, hogy a halott vízbe fulladva, természetes halállal halt meg. Ők szokásuk és elveik szerint megesküdtek erre, majd engedélyt kértek a halott eltemetésére. Mivel hozzá kimenni, őt megvizsgálni és leírni nem áll módunkban, tizenkét embert eskettünk meg szokásuk és elveik szerint arra, hogy a halott tagjain bántalmazás nem látszik, és őt nem harcban ölték meg. Ezután a törvényszék részéről engedélylevelet adunk nekik a halott eltemetésére. A dologba mások ne avatkozzanak be. Kelt az 1083. év rebi-ül-evvel havának 22. napján.
1 Az olvasat – Szenkúd – biztos, ilyen nevű helység azonban a közelben nem létezett. Talán a szomszédos, Zagyva-parti Szentgyörgy nevét írták el.
A szegény Mehmed hatvani kádi.
A hátlapon a pecséten: Mehmed. Magyarul: Jánoshidai vízben holt ember felől kiadatott cédula Hatvanból.
– – – – –
Hatvan, 18. Juli 1672. Der kadi von Hatvan, Mehmed, gibt dem Ersuchen von Vertretern Jászberénys und des Dorfes Szentkut statt, einen Mann bestatten zu dürfen, der an der Grenze beider Siedlungen im Wasser ertrank. Da es dem Gericht nicht möglich war, den Toten an Ort und Stelle zu beschauen, ließ es zwölf Bewohner der beiden Orte einen Eid ablegen, daß der Mann infolge eines Unglücksfalls und eines natürlischen Todes gestorben sei.
