2. Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi a jászberényieknek1 Hatvan, 1574. július 31–augusztus 9.
2.
Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi a jászberényieknek1
Hatvan, 1574. július 31–augusztus 9.
Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi a jászberényieknek1
Hatvan, 1574. július 31–augusztus 9.
1 A sorok vége szakadt, erősen hiányos.
Ami itt megíratott, előttem igazolódott be tartalmának megfelelően; a szegény Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi. Nyerjék el mindketten a bűnbocsánatot!
Ezen törvény szerinti irat kiállításának oka és a [gondos] megszólítás megírásának előidézője a következő: A nemesek és a kiválók büszkesége: a portai csausok közül való Hamza csaus – akinek növekedjék dicsősége! – ziámet-falva, Jánoshida lakosai, és a szultáni hász-birtok Jászberény népe vitában és perben állnak a közöttük húzódó határok miatt. Most a kegyelmes vezír, a dicső kormányzó, a … vezír, a Dáriusz fennségű, tisztelt és nagyrabecsült, tengerként bőkezű, az emberek védelmezője, a világ rendezője, a kard és toll mestere, a birodalmat rendező, a nagyságot szabályozó, a boldogsággal teljes, nemesemberségű, az igazság … , a Feridun méltóságú, az emberiség támasza, az iszlám oszlopa, a legfelségesebb király külön- különféle jóakaratú kegyének élvezője, a budai vilájet kormányzója: vezír Musztafa pasa2 – akinek tartson soká… ! – őnagysága a hasonlók és egyenrangúak büszkeségét: Ramazan csaust – akinek növekedjék méltósága! – küldte ki biztosként (mübásir) a vitás földre. Odaérkezvén a nevezett Hamza csaussal egyetértésben, Jánoshida lakói közül Szás Mátyás, Tót Miklós és mások, Jászberény 30rájái közül Gotán Orbán, Szabó Petre és többek jelenlétében lefolytatta a peres eljárást. Jánoshida képviselői elmondták: „A falunk melletti, mindenki előtt [ismert] vitás földek a mi tulajdonunkban vannak, a nevezett város lakosai azonban erőszakkal és jogtalanul elvették tőlünk. Hosszú ideje önkényesen és törvénytelenül birtokolják. Korábban egy alkalommal már pereskedtünk, és a törvényszék a mi javunkra döntött. Erről bírói végzést is kaptunk.” Ezt az iratot felmutatták, tartalma … mint bizonyított került meghallgatásra. Ezután a nevezett város lakosait kérdezték meg, akik így válaszoltak: „A vitás földek régtől fogva a mi tulajdonunkban vannak.” Erre Jánoshida képviselői elismerték, hogy Nagyhalom, Almáshalom és a téglaégetőáltal határolt vitás földek a mohácsi csata óta a nevezett város [népének tulajdonában vannak]. Korábban az ügyben egyszer már döntés született, és most törvényesen bebizonyosodott, hogy a város birtokában lévő bírósági végzés … Ezért a korábbiaknak megfelelően Jászberény népe a vitás földek tulajdonában meghagyatott és megerősíttetett, a jelen iratot pedig megírtuk és igazoló okmányul átadtuk nekik, hogy szükség esetén felhasználhassák. Az ügy lefolyt és megíratott a [9]82. év rebi-ül-áhir havának középső harmadában.
2 Szokollu Musztafa budai pasa.
Az ügy tanúi: a náibok büszkesége: Hüszejn hodzsa – az egyenrangúak legnemesebbje: Ali vojvoda – a fáriszok büszkesége: Mehmed aga …– Ömer, a jászberényi fáriszok agája – Mehmed, a jászberényi fáriszok agája – Naszúh, a jászberényi azabok agája – Murád Diváne efendi – Ibrahim, Hádzsi … fia – Hüszejn szeroda – Halil, Hizir fia fárisz – Musztafa, Abdullah fia fárisz – Murád tüzér és mások a jelenlévők közül a muszlimok közösségéből.
A pecséten: Ahmed, Abdurrahman fia.
– – – – –
Hatvan, 31. Juli–9. August 1574. Des Hatvaner kadis Ahmed hüccet im Grenzprozeß mit dem benachbarten Dorf Jánoshida. Im Anwesenheit eines Beauftragten des beylerbeyis von Ofen ftihrt man den Prozeß, in dem es um umstrittenen Boden geht. Das Gericht spricht das umstrittene Grenzgebiet der Stadt Jászberény zu.
