13. Haszan budai defterdár a jászberényi vojvodának és gyalogos agáknak Buda, 1589. február 7–16.
13.
Haszan budai defterdár a jászberényi vojvodának és gyalogos agáknak
Buda, 1589. február 7–16.
Haszan budai defterdár a jászberényi vojvodának és gyalogos agáknak
Buda, 1589. február 7–16.
Az egyenrangúak és hasonlók büszkesége: a jászberényi vár vojvodája – akinek növekedjék hatalma! – és gyalogos agái – akiknek emelkedjék hatalmuk! –, e levelünk vételekor a következő szolgáljon tudomástokra:
A felséges szultáni hász-birtokok közül Jászberény városának rájái a budai dívánba jöttek és a következőket mondták el: „Amikor eljön az előírt szénakaszálás ideje, a lovasság ellepi a mezőket. Kincstári munka vagy a vojvodák kiszállásainak alkalmával a gyalogos katonák is dolgoztatnak minket, s ha kocsira van szükségük, benyomulnak városunkba, s azzal az indokkal, hogy a vojvoda vagy a csaus rendelte el, ezernyi hatalmaskodással, zaklatással és oly sok megterheléssel, többnyire fizetség és bér nélkül elveszik kocsijainkat. Városunkban alig maradt valami, s ezután erőnk és képességünk sincs elviselni az örök félelmet és szembeszállni a hatalmaskodással. Ha továbbra is oltalom nélkül, a követelésekkel szemben védelem híján maradunk, a tengernyi zaklatás és követelőzés miatt egyenként elhagyjuk a vidéket, s fejveszetten, ki merre lát, bizonyosan elmenekülünk.” A szultáni hász-birtok szegénysége sóhajtozva és könnyeket ontva így adta elő helyzetét.
Most tehát ebben a tárgyban iratot állítottunk ki és elküldtük a budai dívánból. Néhányan még emlékezhettek rá, hogy a város korábban milyen virágzó, pezsgő, vidám és elégedett volt, s most a legénység és a tisztek zaklatásaitól és hatalmaskodásaitól ilyen mélyre süllyedt, s a rája ennyire elszegényedett. Mostantól akadályozzátok meg, hogy szultáni hász-birtokról egy csepp fizetség nélkül, ingyen kocsikat vigyenek el. Ha nem a kincstár szükségleteit kell kielégíteni, s nem érkezik erről aláírt utasítás a budai dívántól, vagy az emberséggel teli, boldogságos [pasa] őnagyságának nemes pecsétjével ellátott levél, ne vegyetek el kocsit és ezt másnak se engedjétek. Irattal érkező csausnak egy kocsit adjanak. Semmi olyat ne tegyetek, ami a szultáni hász-birtokok lakóinak szétszóródását okozhatja. Ne tegyetek nekik kárt, fizetség és bér nélkül – ahogy eddig tettétek – semmit ne vegyetek el tőlük. Azt, aki ilyet tesz, kísértessétek hozzánk, itt majd elnyeri büntetését. Így vegyétek tudomásul! Kelt a 997. év rebi-ül-evvel havának utolsó harmadában, Buda székhelyen.
A pencsén: Haszan.
– – – – –
Ofen, 7.–16. Februar 1589. Der defterdar von Ofen, Hasan, an den voyvoda und die Fußvolk-agas von Jászberény. Die Einwohner von Jászberény hätten bem Ofener divan Klage vorgebracht, daß die türkische Reiterei zur Zeit der Heumahd auf ihre Wiesen käme und sie dort arbeiten lasse. Die Soldaten seien in die Stadt gekommen und hätten 41ihnen Wagen weggenommen. Die Stadt sei verarmt. Der defterdar verbietet das; die Einwohner sollen nur den mit schriftlicher Anweisung eintreffenden Beauftragten Wagen überlassen.
