Átugrásos viselkedés.
Átugrásos viselkedés.
Álcselekvésnek is nevezik; lényege az oda nem illő, mellékes viselkedési elemek megjelenése egy adott helyzetnek megfelelő viselkedéssorozatban. Ált. akkor kerül sor rá, ha az izgalmi állapot és az azt konfliktusszerűen gátló ellenizgalom is rendkívül nagy intenzitású. Ilyen "átugrás" keletkezhet, ha pl. az állat nem tudja befejezni megkezdett akcióját, mert abban valami gátolja, esetleg a cselekvést fenntartó inger megszakad; ilyenkor rendszerint egészen más tevékenységbe fog, mint amit megkezdett. Harcias kakasok pl. egyszer csak megszakítják a küzdelmet, és értelmetlenül csipegetni kezdenek a földről, mintha táplálkoznának.
Előfordul, hogy a kutya a fotelba kívánkozik, de jelen van a gazda is, aki nem tűri az ilyen viselkedést; megfeledkezve magáról, ill. arról, hogy a "falkavezér" is ott van a szobában elindul a fotel felé. Az egyik lábát már a fotelra tette, amikor hirtelen "kapcsol", hogy ezt nem szabad; gyakran hatalmasat ásít zavarában (» Üresjáratú reakció).
Az ~ lényege az, hogy az állat hirtelen - pótlásként - olyasmit tesz, ami látszólag egyáltalán nem illik az adott helyzetképbe, csakhogy levezethessen valamit. Ha két kutya fenyegeti egymást, és az egyiknek hirtelen inába száll a bátorsága, akkor behódoló pózt vesz fel. Ez a póz "kikapcsolja" a másik állat harci viselkedését, de elfojtott dühét is kiadva, felemeli a lábát és a sarokra vizel, vagyis "átugrik" az agresszióról az ürítésre, ami ilyenkor egyúttal a fölény kifejezése is.
Az alacsonyabb rendű állatok, még a halak és a madarak is csak faj-specifikus módon képesek kitérni a konfliktushelyzetek elől. A tüskés pikó pl. álfészket ás tartománya határán, ha meglátja a szomszédos tartomány rivális gazdáját, a verekedő kakasok pedig a harc szünetében "átugranak" tisztálkodási műveletekre. Az emlősök ezt az "átugrást" sokféle módon hajthatják végre. Vannak azonban nekik is olyanfajta átugrási reakcióik, amelyek bizonyos helyzetekre nagyon is jellemzők, és így a szociális partnerben felidéznek v. elnyomnak bizonyos ellenreakciót, v. annak hangulatváltozását idézik elő. (» Ritualizáció)
