Magyar vizsla, rövid szőrű.
Magyar vizsla, rövid szőrű.
Régi magyar vadászkutyafajta; egyesek szerint a » pointerből és az ősi zsemlyesárga magyar vizslából tenyésztették ki. Mások úgy vélik, a magyarok a 9. században behozott, keleti típusú kopóját keresztezték a Kárpát-medencében őshonos kopókkal. Mindenesetre a 15. századból származó feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a magyar vizslát akkor már ismerték. A fajta az évszázadok folyamán feltehetően idegen származású kopókkal, idegen vérű kutyákkal kereszteződött. Ez annál is inkább hihető, mert a tatárjárás, a törökdúlás nyomán erre megvolt a lehetőség. Mai, modern formája a 10. században alakult ki, amikor ismét több vadászkutyafajtával nemesítették, hogy javítsanak küllemén, bizonyos tulajdonságain. A keresztezésben valószínűleg a pointer és a német vizsla vett részt, de állítólag egyes törzsekbe véreb vére is került.
A 20. század elején újból fellendült a hazai vizslatenyésztés. Jelentős erőfeszítések eredményeképpen nagyjából sikerült a fajta végleges testméreteit, színét, tulajdonságait rögzíteni olyan szerencsés módon, hogy ősi, nagyszerű tulajdonságait, adottságait megőrizték.
A fajta lelkes - és talán egy kicsit elfogult - hívei szerint a ~ a vadászat minden ágában egyformán jól alkalmazható; ha kell, gyors v. lassú; távol és közel egyformán keres; mindent apportíroz (» Apportírozás), a vízben nagyszerűen dolgozik; szaglása kitűnő; erdőben, mezőn egyaránt kifogástalanul tevékenykedik; vérebmunkája is kiváló, könnyen tanítható ún. dermedt csaholásra. Rendkívül intelligens, engedelmes, tanulékony, a végtelenségig kitartó kutya. A durva bánásmódra érzékeny; csendes, megbízható, hűséges természete miatt kedvencként is tartják.
Könnyed, nemes megjelenésű, szikár izomzatú, finom csontozatú kutya, acélos inakkal. Feje szikár, nemes vonalú, koponyája enyhén domború. Stopvonala (» Arcorri hajlás) mérsékelt, orrháta egyenes, orrtükre fejlett, metszőfogai ollósan záródnak. Szeme mindig egy árnyalattal sötétebb színű, mint a szőrzete. Füle középmagasan tűzött, lelógó. Nyaka közepesen hosszú, mérsékelten ívelt, izmos, lebernyeg nélküli, háta egyenes, rövid, feszes, ágyéka közepesen hosszú, széles, izmos, mellkasa mély, hosszú, hasa enyhén fölhúzott. Végtagjai párhuzamosak, izmosak, szilárd csontozatúak. Farka kissé alacsonyan tűzött, kétharmadára kurtítják, mozgás közben vízszintesen tartja. Szőre rövid, egyenes lefutású, sűrű, testhez simuló; színe zsemlyesárga, jeltelen. A kanok marmagassága 57-64, a szukáké 53-60 cm; testtömege 22-30 kg (1. 85. színes fénykép).
Rövid szőrű magyar vizsla
Rövid szőrű magyar vizsla munka közben
Rövid szőrű magyar vizsla
