arc
arc: 1. Isten ~a: A választott nép és Isten közötti kapcsolat megjelenítője (Szám 14,14), s e kapcsolat Isten jelenlétét tételezi föl népe körében (vö. Kiv 34,10–23). Isten ~a Isten személyes voltát jelzi. Isten az ember felé fordítja ~át és választottai elől nem rejti el (33,15; Zsolt 10,11; 11,7; 22,25). Izr. fiai tudják, hogy Isten ~a a szentek szentjében, a szövetség ládája fölött virraszt, ezért helyezték a mannát és Áron vesszejét Isten ~a elé (Kiv 16,33), ezért nevezték a kitett kenyereket Isten ~a kenyerének (25,30; 35,13; 1Kir 7,48; vö. 1Sám 21,2), s ezért a papi szolgálat és a zarándoklat megjelenés Isten ~a előtt (Kiv 34,20; MTörv 10,8; 18,7; Zsolt 86,9). Ha valaki Isten irgalmát óhajtja, „Isten ~át keresi” (2Sám 21,7; 1Krón 16,11; Zsolt 24,16), s ha Isten segít, megmutatja ~át (4,7; 31,17). Isten ~ának fényessége jóakaratát jelzi (Szám 6,25; Zsolt 4,7; 44,4; 89,16). Amikor Isten ~át egy választotta felé fordítja, úgy, hogy az szemtől szembe („arcból arcba”) tud vele beszélni, ez rendkívüli kegyelem és a legközvetlenebb kapcsolat Isten és az ember között (Ter 32,20; Kiv 33,11.20). Ha ellenben Isten elfordítja v. elrejti ~át, ez baj és szerencsétlenség az ember számára (Jób 13,24). Isten azonban nagyobb annál, minthogy az ember szemtől szembe láthassa ~át: ha megpillantja, nem maradhat életben. Ha a Kiv 33,14-et és Szám 6,25-öt összevetjük a Kiv 33,20.23-mal és Iz 6-tal, az Isten és az ember közti különbség világossá válik. A későbbi szövegekben már feltűnik Isten egy másik jelenléte is (vö. 45,15). – Jézus Krisztus ~a: ~án ragyogott föl számunkra Isten dicsősége (2Kor 4,6). Rajta vált láthatóvá a senki által nem látott isteni ~ (Jn 1,18), olyannyira, hogy „aki engem látott, látta az Atyát” (14,9). Kínszenvedésében elcsúfították (Iz 52,14; Mk 14,65), mégis ez az ~ „az isteni lényeg képmása” (Zsid 1,3). Az ev. szolgálata által Krisztus ~a ragyog föl minden ember lelkiismeretében (2Kor 4,2). A jelenlegi „tükörben” látás (1Kor 13,12) a feltámadásban közvetlen látássá változik (Jel 22,3). – 2. Az ember ~a: a ® szív tükre. Megjeleníti Isten és az ember kapcsolatát (Ter 4,5; 2Kor 3,18). Az öröm (Péld 15,13) és fájdalom (Iz 13,8; Jer 30,6), az ünneplés (Sir 13,26; Zsolt 104,15) és fáradtság (Dán 1,10), a bánat (Neh 2,2) és a szigor (Sir 7,24) kifejezője. Kiváltság, ha valaki láthatja a király ~át (2Sám 14,32; Eszt 1,14), s a hódoló ember ~ra borul, azaz elrejti ~át a fölség előtt. Az ~ eltakarása a személy megsemmisítésének jele is lehet, ezért takarták el a halálraítéltek ~át (Eszt 7,8; vö. Mk 14,65). A tanítványok ~raborulása Jézus előtt istenségének szóló hódolat (Mt 17,6; 28,17).
