atya
atya, apa: A Bibliában eredeti értelmén kivül tágabb értelemben is használatos; jelentheti a nagyapát (Ter 28,13), a szülőket (Zsid 11,23), az ősöket (Kiv 3,13; Mt 3,9; 23,30), sőt a héb. szövegben az ős ~t is (Ter 10,21). Átvitt értelemben lehet előidéző ok v. teremtő (Jób 38,29: az eső apja), jótevő (29,16), tanító, tanácsadó v. mester. Innen érthető módon megszólításra is felhasználták, ha valakit tiszteletben akartak részesíteni (pl. 2Kir 6,21; Mt 23,9), v. ha olyan személyről volt szó, akit a beszélő szívesen tekintett volna atyjának (2Kir 8,9). – az ÚSz-ben a keresztény közösség idős férfi tagjait is ~nak nevezték (1Jn 2,12.14); s talán az elhunytak is ~k voltak (2Pét 3,4), de ez esetben a szó inkább elődöt, őst jelölt. – Az Isten ~ mind az ÓSz-ben, mint az ÚSz-ben; ® abba. Az apaságról: ® szülők, ® család, ® fiú.
