elsőszülött
elsőszülött: az az első fiúgyermek, aki anyja méhét megnyitja (Kiv 13,2). Izr. törv.-e mind az ember, mind az állat ~ére tartalmaz előírásokat; ugyanakkor – minthogy a házasság poligám volt – különbséget tettek az apa ~e (Ter 49,3; MTörv 21,17) és az anya ~e közt. Maga a kifejezés elvben testvéreket tételez föl, de nem szükségszerűen; a valóságban egyetlen gyerek is lehetett ~ (pl. Zak 12,10); így kell Lk 2,7: is értelmezni. – 1. Az apa ~ét illette az ~ségi jog: 2 részt kapott örökségképpen az apa javaiból (MTörv 21,17); tekintélye volt a testvérek között, mintegy fölötte állt a többi testvérnek; az apa után ő lett a családfő (Ter 28,29.40; 49,8) és különleges apai áldásban részesült (27,33–36). A pátriárkák korában az apa valamelyik fiatalabb fiúra is ráruházhatta az ~séget (27,30–37; 49,4.8). Később az apa ezt a jogot elvesztette (MTörv 21,17), s ezzel sok viszályt megelőztek. – 2. Az anya ~ét Jahvénak kellett szentelni (Kiv 13,2.11–16; 22,28; 34,19–20). Ennek az volt a háttere, hogy Jahve Egyiptomban megkímélte Izr. ~eit (13,11–15; Szám 3,13; 8,17). Ezeket az ~eket 5 sékel ezüstön meg lehetett váltani (Kiv 34,2; Szám 3,40–51; vö. 18,6). A 3,41–54; 8,16 szerint a törv. kihirdetésekor a leviták szolgáltak váltságul az ~ek helyett. – Az állat hím ~e is Jahvét illette (Kiv 3,2; 34,19–20). Csak a tiszta, hibátlan állatokat áldozták föl (Szám 18,17; MTörv 12,6.17), a többit leölték v. áldozati állatnak valóval helyettesítették (Kiv 13,13; MTörv 15,21–22). – Jahve népét (Izr.-t) is ~ének mondja (Kiv 4,22; Sir 36,11; Jer 31,9). Így lett az ÚSz-ben Krisztus is ~ a sok testvér között (Róm 8,29), sőt az egész teremtés ~e (Kol 1,15). Átvitt értelemben az ~ tekintélyt, előjogot élvez a többi személy (v. dolog) között (Zsolt 89,29).
