evangélium
evangélium: A gör. euangelion szót, amely eredetileg a jó hír hozataláért kijáró jutalomra utalt, később magára a jó hírre vonatkoztatták. A szó ebben az átvitt értelemben már a LXX-ban is több helyen szerepel (2Sám 4,10; 18,22.25), de még csak profán értelemben. Ugyanakkor az ige – mindenekelőtt Iz 40–66-ban – már az eszkatologikus üdvösség hirdetésére vonatkozik (40,9; 52,7; 60,6; 61,1; vö. Zsolt 96,2). – Az ÚSz-ben a szóhasználat részben a LXX idézett helyeihez kapcsolódik, mégpedig közvetlenül: Mt 11,5 („a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” = Iz 61,1), Lk 4,18; vö. Mk 13,10; 14,9. Jézus e helyeken idézett szavaiban kifejeződött, hogy a jövendölések beteljesedtek, és elérkezett az Isten országa, Jézus meghozta az idők teljességének régóta várt örömhírét. – A főnév Mt-ban 4-szer, Mk-ban 8-szor, Pál leveleiben 60-szor szerepel, így sajátosan Pál kifejezésének tekinthető, mintegy páli fogalom. A jelentésbeli fejlődést a következőképpen lehet elképzelni: a kiindulás az igének vallásos értelmű alkalmazása az ÓSz-ben (Iz 44–60); a főnév az ÓSz-ben nem szerepel. Jézus alkalmazkodik az ósz-i szóhasználathoz beszédeiben, s főleg – ha nem kizárólag – az igét használta. Némely kritikusok kétségbe is vonják, hogy az ~ főnevet Jézus egyáltalán ajkára vette; annyi bizonyos is, hogy arám megfelelőjével aránylag ritkán élt. Ugyanakkor Pál sokkal gyakrabban használta a főnevet, mint az igét. A kifejezés páli értelme a zsidó és őskeresztény közösségben leli magyarázatát. Mindazáltal a gör.–róm. világnak (császárkultusz) is lehetett némi része a kialakulásában. – Feltűnő, hogy a 4. ~ban sem az ige, sem a főnév nem található, és a főnév Lk-ból is hiányzik. – ÚSz-i értelme kb. így írható körül: a Jézus Krisztusban megjelenő, Istentől kapott, új, az örökkévalóságba átnyúló üdvösség örömhíre. Pálnál a szó egyaránt jelölheti magát az Istentől kiinduló igehirdetést (mint tettet) és ennek az igehirdetésnek a tartalmát. – Az ÚSz-ben az ~ sehol nem jelent még írásba foglalt ~ot (Mt, Mk, Lk, Jn); ez az értelme az ~ szónak csak a 2. sz.-ban alakult ki (Jusztinosz).
