féltékenység
féltékenység: Jahve jellegzetes vonása. Jahve féltékeny Isten: igényt tart tulajdonául lefoglalt népe (Kiv 19,5 kk.) kultuszára (20,4 kk.; 34,14); az egyedül őt illeti meg, más isteneknek a tiszteletét nem tűri el. Ez a gondolat az összes fogság előtti szövegben föllelhető (Szám 25,11; MTörv 4,24; 5,9; 6,15; 32,16.21; Józs 24,19; 1Kir 14,22), később főleg Ezekiel (Ez 5,13; 8,3.5; 16,42; 23,25) és a Zsolt 78,58 emeli ki. Azok, akik a ® bálványimádással szembe fordulnak Izr.-ben, Jahve tiszteletét mozdítják elő, annak érdekében buzgólkodnak (Szám 25,13; 1Kir 19,10; 2Kir 10,16). A próf.-k Jahve ~ét összekapcsolják szentségével. Ez 39,25: Jahve buzgólkodik szt. nevéért, amelyet Izr. fiainak fogságba hurcolásával gyalázat ért (Ez 36,23–28; 39,17–29); Jahve nem tűrheti, hogy nevét meggyalázzák (Iz 48,11), megvédi neve szt.-ségét v. ahogy a próf. kifejezi, szt.-té teszi nagy nevét (Ez 36,23; vö. 39,27). De Isten féltő szeretete nyilatkozik meg üdvözítő terve megvalósításában (Iz 9,1–6) v. Jeruzsálem megmentésében (37,30–32) is; ugyanígy abban is, hogy könyörülettel van elnyomott népe iránt (63,15; Jo 2,18; Zak 8,2 kk.), és szembefordul népe ellenségeivel (Ez 5,13; 36,5 kk.; 38,19; Iz 42,13; 59,17; Szof 3,8; Zsolt 79,5); ez utóbbi esetben a ~ valójában már nem a maga eredeti értelmében szerepel, hanem Isten ® haragjával azonos értelmű.
