méreg
méreg: ® epe. Tartalmaz mérget a héb.-ben rosként szereplő gyomnövény is, amely a mezőn a barázdákban burjánzik (Oz 10,4). Olykor együtt találjuk az ® ürömmel (MTörv 29,17; Ám 6,12; Jer 9,15; vö. Jer 23,15), a Zsolt 69,22 pedig az ® ecettel szerepelteti együtt. A MTörv 32,32 mérges, keserű bogyót említ, Jer 8,14; 9,15; 23,15 keserű mérgezett vizet; MTörv 32,33; Jób 20,16: e helyeken kígyó mérge szerepel. Ám 6,12 szerint Izr. fiai ~re váltják a jogot. – Egy másik héb. szó, a hemah (valójában ’tűz, harag’) a kígyó mérgében (MTörv 32,24.33; Zsolt 58,5; 140,4; vö. Péld 23,32; Mk 16,18) és a mérges nyílban (Jób 6,4) szerepel. 2Mak 10,13: öngyilkosság ~gel. Jak 3,8: a nyelv nyughatatlan és „tele van halálos méreggel” (vö. Róm 3,14 = Zsolt 140,4).
