pogánykeresztények
pogánykeresztények: Rendszerint így nevezik azokat a keresztényeket, akik az ősegyh.-ban közvetlenül a pogányságból (a gör. és róm. politeizmusból) tértek meg. A ~ és a ® zsidókeresztények együtt alkották az ősegyh.-at (Ef 2,11–22). Az ÚSz-ben úgy szerepelnek, mint a pogányságból megtért testvérek v. hívők (ApCsel 15,23; 21,25), a pogány (= a pogányságból megtért) egyházközségek (Róm 16,4) v. egyszerűen mint ® pogányok (Ef 3,1), ill. görögök (1Kor 1,24). A tiszta zsidókeresztény közösségek mellett Jeruzsálem falain kívül vegyes egyh.-i közösségek alakultak, s ezekben csakhamar a ~ kezébe került a vezetés. Így Antióchiában is (ApCsel 11,19–30), de talán már előbb a palesztinai-föníciai partvidék városaiban (8,40; 9,32–43; 10–11; 21,3–4.7; 27,3), Szíriában és Kilikiában is (15,23; Gal 1,21). Antióchia lett a pogányok közti térítés középpontja (ApCsel 11,19–30). Pál ap. innen kiindulva tette missziós útjait. Így az egész róm. birodalomban keletkeztek pogánykeresztény közösségek. Amikor Jeruzsálem pusztulása után a zsidókeresztények elszigetelődtek, majd idővel ki is haltak, az ellentét a ~ és zsidókeresztények közt elvesztette jelentőségét; János írásaiban már nem is játszik szerepet. Ettől kezdve állt a zsidóság szemben a kereszténységgel, amint az abból is látszik, ahogy János a zsidó szóval élt.
