Angyal
Angyal Olyan mennyei lény, aki Isten parancsát közvetíti az embereknek, és egyúttal oltalmazza az egyént, a népeket és mindenféle növekedést a természetben. H. neve mal'ák (l'k= »küldeni« gyökből): »követ«, »küldött«. A g. megfelelője: aggelosz (ejtsd: angelosz).
Az ÓSZ-ben az angyalok két típusát különböztethetjük meg. Az első típusba tartoznak azok a mennyei lények, akik Jahve mennyei udvartartásához tartoznak (Jób 1,6), hogy őt szolgálják és magasztalják (Ézs 6,2). Az ÓSZ legkorábban keletkezett irataiban még nem volt különleges szerepük. Tevékenységük soha nem önállósult, mindig Jahve maradt az egyedüli teremtő erő a természetben és a történelemben. Így nem alakult ki soha a kultikus tiszteletük. A mennyei udvartartáshoz azonban olyan mennyei lények is társulnak, akiket nem angyalnak neveznek az ÓSZ-i iratok. Ilyen elnevezésekkel találkozunk: »szentek«, »az erősek«, a »hősök«, »istenfiak«. Gyakran harcra kész seregként tűnnek fel (1Móz 32,1kk; Józs 5,13kk). Ők a teremtés tanúi (Jób 38,7), de mint teremtett lények nem hibátlanok (Jób 4,18; 15,15). Ennek ellenére Isten közvetítő feladatokkal bízta meg őket (Zak 1,9kk; 2,2kk; Ez 40,3). Az angyalok különböző néven említődnek: »pusztító angyalok serege« (Zsolt 78,49), »a pusztító« (2Móz 12,23), »a halál követe« (Péld 16,14). Különleges angyalok a kerúbok és szeráfok (1Móz 3,24; Ézs 6,2). Az előbbiek szárnyas keveréklények emberi és állati vonásokkal, az utóbbiak hatszárnyú angyalok.
A fogság utáni időben felerősödött a népi angyalhit. Ennek egyik oka a más népek vallásos képzeteinek megismerése, a másik ok pedig a Jahve transzcendens voltáról vallott képzetek erősödése (Jób 5,1;15,15; Zsolt 89,6; Zak 14,5). Van az egyénnek és a népeknek is védőangyala (Dán 4,10.14; 7,10; 8,16; 9,21; 10,5.13.21; 12,1).
A másik csoportot alkotják a »Jahve angyala« (mal'ák Jahve) textusok. A Jahve angyala olyan mennyei lény, akit Isten egy meghatározott feladattal bíz meg. A feladat elvégzése annyira fontos, hogy a küldetés teljesítése közben az angyal alakja teljességel lényegtelenné válik. Általában férfialakban jelennek meg, de ellentétben a kerúbokkal és szeráfokkal, szárnyak nélkül (1Móz 19,5). Az angyalokat csak akkor lehet meglátni, ha Isten megnyitja az emberi szemeket (4Móz 22,31). Ezért nem helyes az, ha az emberek az angyallal való találkozáskor az angyal neve iránt érdeklődnek (Bír 13,17kk). Jahve angyala Isten Izráelnek nyújtott megszemélyesített segítsége (2Móz 14,19; 4Móz 22,22; Bír 6,11kk; 2Kir 1,3 stb.). Egyedül 2Sám 24,17-ben olvassuk, hogy Izráel ellen fordul.
Van néhány ÓSZ-i hely, ahol nincs különbségtétel Jahve és Jahve angyala között: 1Móz 16,7kk; 21,17kk; 22,11kk; 31,11kk; 2Móz 3,2kk; Bír 2,1kk. Mégis felismerhető ezekből a helyekből egy bizonyos rendszer: ahol Istenről az emberektől függetlenül esik szó, ott Jahve értendő; ahol pedig az ember Isten jelenlétét észleli, ott Jahve angyala értendő. Ennek a teológiai átértékelésnek egyik oka Jahve transzcendenciájának a megőrzése, a másik ok 2Móz 33,2-ben olvasható: Izráelt azért vezeti az Úr angyala, mert Jahve szentségének közvetlen közelsége elpusztítaná Izráelt.
Az ÚSZ-i írók magától értődő természetességgel vették át az angyalokra vonatkozó ÓSZ-i és intertestamentális kori képzeteket: az angyalok Isten és a mennyei világ képviselői (1Tim 5,21; Zsid 12,22). Közvetítő szerepüket különösen is hangsúlyozzák a Sinai-hegyi törvényadáskor (Gal 3,19; Zsid 2,2). De ők adják tudtul máskor is Isten akaratát (ApCsel 8,26; 10,3k; 27,23kk). Megtalálható az őrzőangyal képzete is (Mt 18,10; ApCsel 12,15).
Mivel Jézus személyében Isten volt jelen, ezért Jézus útját mindenütt angyalok kísérik (Mt 1,20; 2,13.19; 28,2.5; Mk 1,13; Lk 1,19; 2 9; 22,43; Jn 1,51). Vele lesznek a parúzia idején is (Mt 13,49; 16,27; 25,31; 2Thessz 1,7). Mint Isten Fia, Jézus nagyobb az angyaloknál (Mk 13,27; Zsid l,4kk; Fil 2,9k).
Pálnál a Krisztus-esemény teljességgel háttérbe szorítja az angyalok szerepét. Az apostol Urától kapott megbízatása több, mint az angyal szava (Gal 1,3), a szeretet több, mint az angyalok nyelvén való szólás (1Kor 13,1). Semmilyen angyal nem tud minket elválasztani az Isten szeretetétől (Róm 8,38). Ennek ellenére Pál is ismeri a különböző angyalokat (Róm 8,38; 1Kor 15,24; Ef 1,21; Kol 1,16).
Az angyalok Isten trónja körül állnak és magasztalják az Urat (Jel 5,11; 7,11). A lelkeket viszik a paradicsomba (Lk 16,22). Kihirdetik Isten ítéleteit (Jel 7,11; 8,2kk; 9,1.13; 11,15 stb.)
De vannak a Sátánnak is angyalai (Mt 25,41; 2Kor 12,7); 1Pt 3,19; 2Pt 2,4; Júd 6 beszél a bukott angyalokról.
Jel 1,20-ban szereplő aggelosz kifejezést szó szerint kell érteni.
A feltámadottak angyalokhoz lesznek hasonlóak (Mt 22,30; Mk 12,25).
VG
