Elifáz
Elifáz A h. 'elifáz jelentése: »Az én Istenem színarany«. A név valószínűleg Isten szentségére utal, valamint arra, hogy Ő az ember legfőbb kincse.
1. Ézsaunak Ádától született fia (1Móz 36,4.10), több edómi népcsoport atyja (1Móz 36,11.16; 1Krón 1,35k).
2. Jób három barátja közül a legidősebb és legtekintélyesebb (Jób 2,11). Témánban élt. Ez a város híres volt bölcsességéről (Jer 49,7). A várost Elifáz fia, Ézsau unokája alapította (1Móz 36,10k). Amikor a barátok elmentek vigasztalni Jóbot nagy nyomorúságában, mindig Elifáz szólalt meg először. Három beszédben fejtette ki véleményét Jób szenvedéséről. Első beszédében általánosságban beszél arról, hogy senki sem szenved ártatlanul. Isten előtt egyetlen halandó sem igaz, hiszen még angyalaiban is talál hibát. Arra inti Jóbot, hogy ne vesse meg a Mindenható fenyítését, hanem forduljon hozzá, mert ő megsebez ugyan, de be is kötöz (Jób 4,1-5.27). Elifáz nem tudja elfogadni Jób védekezését, ezért második beszédében önteltséggel vádolja, és figyelmezteti, hogy aki Isten igazsága ellen lázad, az elpusztul (Jób 15,1-35). Mivel Jób továbbra sem hajlandó elismerni bűnösségét, ezért Elifáz a harmadik beszédében kimondja, hogy megérdemelte büntetését és meg kell térnie. Ha megtér a Mindenhatóhoz, akkor felépül (Jób 22,1-30). Elifáz három beszéde része annak a tusakodásnak, amivel Jób könyve a szenvedés titkát, értelmét keresi. Isten mérlegén azonban könnyűnek találtatott mindaz, amit Elifáz mondott, ezért, barátaival együtt, engesztelő áldozatot kellett bemutatnia (Jób 42,7kk).
NA
