Elihú
Elihú A név jelentése: »ő az én Istenem«.
1. Az efrátai lévita Tóah fia, Elkáná apja, Sámuel próféta nagyapja. Az 1Krón 6,12-ben Eliáb, az 1Krón 6,19-ben Eliél néven szerepel.
2. Manassé ezreinek egyik vezetője. Ciklágban csatlakozott Dávidhoz. Kiváló vitéz volt. Segítette Dávidot a csapatok vezetésében, aki parancsnokká tette hadseregében. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy Dávid tábora olyan naggyá legyen, mint az Isten tábora (1Krón 12,20kk).
3. Dávid testvére, Júda törzsének vezére. Mivel az Elihú-Eliáb névcsere más esetekben is előfordul, valószínű, hogy azonos az 1Sám 16,6-ban említett Eliábbal, aki Dávid legidősebb testvére volt.
4. Óbéd-Edóm fia. Kapuőr, bátor harcos volt Dávid korában (1Krón 26,7k).
5. A búzi Róm nemzetségből való Barakél fia, Jób legfiatalabb barátja (Jób 32,2.6). Mint legfiatalabb, szerényen hallgatta Jób és barátai párbeszédeit. Szívében harag izzott, amiért Jób állhatatosan igaznak, ártatlannak tartotta magát, s barátai nem tudták meggyőzően megcáfolni. Végül ő is szót kér. Véleményét négy beszédben mondja el (Jób 32-37). Valójában Elihú sem tud kilépni a kritizált három barát gondolatvilágából: Jób csak bűnös lehet. Bármilyen bölcsnek vallja is magát, Isten útjai rejtve maradnak előtte. Új elem beszédeiben az, hogy a szenvedést nem csak büntetésnek tartja, hanem Isten nevelő eszközének, szeretete jelének is tekinti. Neve nem szerepel sem a Jób 2,11-13-ban, sem a 42,7-ben. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Elihú beszédei eredetileg nem tartoztak hozzá Jób-hoz. A kérdés nyitott. Beszédei jól vezetnek át Isten megjelenéséhez.
