Ipsissima verba Jesu
Ipsissima verba Jesu Jézus saját, szó szerint hagyományozott és fennmaradt szavai (vö. LOGION). Jézus szóbeli megnyilatkozásait az ev-ok hosszabb hagyományozás után, az EVANGÉLISTÁK redakciós tevékenységének közbejöttével rögzítették, így azok jelenlegi formája nem bizonyosan származik valóban Jézustól. Ezért a tudományos kutatás törekvése az ev-okban rögzített anyagból kiszűrni a valóban jézusi eredetűt (vö. IPSISSIMA VOX JESU). Bár megállapíthatóak olyan nyelvi fordulatok, műfaji és szóhasználati sajátosságok, amelyek valószínűsíteni látszanak a jézusi eredetet, az így behatárolt szövegrészek karaktere önmagában véve még nem teljes értékű bizonyítéka a hitelességnek. Egy Jézus által előszeretettel használt nyelvi jelenség előfordulása (ipsissima vox) nem teszi szükségtelenné annak további vizsgálatát abból a szempontból, hogy valóban hiteles logionról (ipsissimum verbum) van szó. Így pl. az a megállapítás, hogy az amén szónak egy beszéd elején történő használata jellegzetesen Jézusra utaló nyelvi fordulat, önmagában véve nem bizonyíték arra nézve, hogy a Jn-ban előforduló mind a huszonöt ilyen formájú szöveg valóban jézusi eredetű. A hitelesség kérdése tehát nem oldható meg sematikusan, kizárólag a nyelvi-stilisztikai vizsgálódás eszközeivel, hanem ahhoz minden esetben a tartalmi elemzésnek kell járulnia. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a nyelvi-stilisztikai jellegzetességek annyira markánsak és a nyelvi környezettől elkülönülőek, és annyira a jézusi beszédanyag hűséges szóbeli és írásbeli hagyományozását támasztják alá, hogy különösen a syn-kal kapcsolatban metodikai alapelvként rögzíthető, hogy adott esetben nem a hitelességet, hanem éppen ellenkezőleg: valamely szövegrész hitelességének kizárt voltát szükséges bizonyítani.
SzCs
