Mélység
Mélység H. töhóm, g. abüsszosz. Eredetileg a feneketlen mélységet jelentette, a B-ban pedig az alvilágot, ahol a tisztátalan lelkek és a halottak tartózkodnak. Az ÓSZ-ben a fogalomhoz társul az ősvizek és folyamok képzete, ennek megfelelően jelenti az ősvizeket, a föld mélyét, amelyben a tisztátalanságot okozó halottak vannak (Zsolt 71,20; 107,26; vö. Róm 10,7). Perzsa hatásra bővül a jelentésmező: az a mélység, amelyben a lázadó démonok vannak (Jubileumok könyve 5,6kk; az etióp Hénók könyve 10,7kk; 2Pt 2,4; Júd 6). Az ÚSZ-ben elsőrenden a tisztátalan lelkek börtönét jelenti, amely lezárható. A bejárata egy kútszerű nyílás, amelyet ha felnyitnak, felcsap a pokol tüzének füstje (Jel 9,1kk; 20,1.3). A benne lévők az idők végén lesznek szabadon bocsátva. Ezek a Jel 11,7 és 17,8 szerint: az antikrisztus, az alvilág angyala (akit h.-ül Abaddón-nak hívnak, g.-ül pedig Apollüón, azaz pusztító - Jel 9,11), démonok (Lk 8,31), skorpiószerű lények (Jel 9,3kk). Jézus parúziája után a Sátánt ezer évre megkötözve a mélységbe zárják (Jel 20,1.3). Istennek hatalma van a mélység fölött is.
A Róm 10,7 a Zsolt 106,26-ot a halottak világára értelmezi, szembeállítva a mennybe való felmenetelt a mélységbe való leszállással.
