Pogány
Pogány A B-i szóhasználatban azokat jelöli, akik nem tartoznak Isten népéhez, ezért ki vannak rekesztve az üdvösségből.
1. Az ÓSZ két fogalmat is használ a népre: gój és am. Mindkettő jelölheti Izráelt is (pl. 2Móz 19,6; Bír 5,11; Jer 31,36). A szövetség és a kiválasztás gondolatának megerősödésével differenciálódott a szóhasználat: gójim azok, akik Jahvét nem ismerik (1Móz 10,5; Jer 10,25; Neh 5,8), az am pedig a választott nép (5Móz 7,6).
Ezt a különbségtételt a LXX is megtartotta: laosz jelenti az Isten népét (pl. 2Móz 33,13); az ethné pedig a pogányokat (5Móz 7,6; 1Kir 14,23). Ennek következtében elveszett a kifejezés eredeti jelentése (»népek sokasága«) és csak a választott néphez nem tartozó pogányokat jelentette. Az Izráelen kívüli népeket egységesen pogánynak tekintették.
Az ÚSZ-ben az ethné ugyancsak a pogányokat jelöli (Mt 6,32; 10,3), ellentétben a választott néppel (Mt 4,15; ApCsel 4,25). Mivel az ÚSZ-i egyház az új Izráelként értelmezte önmagát, azért üdvtörténeti ellentétet látott a gyülekezet és a pogány népek között, akik az igaz Istent nem ismerik (1Thessz 4,5).
A szóhasználattól eltekintve Izráel és a környező népek viszonya sokkal összetettebb volt. A Jahvéval való szövetség kizárja más istenek tiszteletét (2Móz 20,3.23), istenképek készítését (2Móz 20,4k), a varázslást (2Móz 22,17), a jövendőmondást és halottkultuszt (1Sám 28,12), valamint minden idegen kultuszi szokást (2Móz 23,19), amely bálványimádásra csábíthat. Ebből a szempontból Izráel éles ellentétben állt szomszédaival. Másrészt azonban szorosak voltak a kapcsolatok is e népekkel. Átvették életmódjukat, képzetvilágukat, megismerték isteneiket és ez gyakran az igaz Istentől való elhajlást jelentette. Különösen idegen uralmak idején vált nyomasztóvá a kulturális és vallási fölény (pl. Asszíria, Babilónia). A legnagyobb veszedelem az volt, amikor Isten népe Jahvét Baal-lal kezdte azonosítani (1Kir 18). Különösen a próféták harcoltak ez ellen (Ézs 9,9; Hós 9,1; Zof 1,8k). Ennek következtében élesebben meghúzták a határt a szent nép és a tisztátalan pogányok között (Ez 4,13). A pogányok Isten népének ellenségei (Zsolt 2,1; 79,1), isteneik halott bálványok (Ézs 41,23k; Jer 2,5). A prófétai igehirdetés viszont arról is tud, hogy a messiási korban a pogányok is Isten népéhez fognak tartozni (Ézs 45,20; Zak 2,15). Ezt a gondolatot szélesíti ki az ÚSZ, amikor azt hirdeti, hogy az üdvösség minden népé (Mt 28,19; Róm 5,18). Ezzel a zsidók és pogányok közötti alapvető különbség megszűnt.
VG
