animizmus <lat. anima ’lélek’ szóból>
animizmus <lat. anima ’lélek’ szóból>: tudományos műszó, fogalmát és jellegzetességeit E. B. Tylor határozta meg, aki a vallások kezdetének tartotta; lényege a természeti népek ama felfogása, hogy minden lélekkel bír, nemcsak az élőlények, hanem a természeti világ, az égitestek, a használati tárgyak is. Tylor szerint az animizmus kialakulásában fontos szerepet játszott az emberek álomélménye, az árnyék megpillantása, továbbá a halál ténye, amely élettelen testet hagy hátra. Gyakran együtt jár azzal a felfogással, hogy minden élőlénynek több lelke is van; a lelket mint az ember életműködéseit egybefoglaló erőt azonosították a lélegzettel, a vérrel stb. Az animizmus következménye volt a szellemek létezésébe vetett hit kialakulása is. Bár ma már nem tartják az animizmust a vallások legősibb formájának, kétségtelen, hogy mindenféle vallási rendszerben megfigyelhető jelenléte s hogy a szellemekbe, istenekbe vetett hit egyik kiindulópontja lehetett. A honfoglaló pogány magyarságnál is feltételezhetjük az animizmus jelenlétét, hiszen a sámánok működésének egyik fontos összetevője a szellemekbe vetett hit. (→ még: lélek) – Irod. Tylor, E. B.: Primitive Culture (London, 1873); Hahn István: Istenek és népek (Bp., 1968).
Diószegi Vilmos
