dobogó, áteresz
dobogó, áteresz: 1. utak, utcák szélén vezetett vízelvezető → árok áthidalására udvarbejáratok előtt, utcakereszteződéseknél készített építmény (→ híd). Legegyszerűbb formában néhány fatörzset rögzítenek karókkal az árok falához s azon fektetnek keresztül fahusángokat, deszkákat s földdel lefedik. Készültek vastag deszkából gondosabb kivitelben, esetleg kő vagy tégla oldalakkal. A dobogó név éppen az ilyen deszkázott átjárókhoz kapcsolódott elsősorban. Készültek dobogók téglaboltozattal vagy kőboltozattal is. A régi mezővárosok utcaképéhez hozzá tartozott a gondosan kiépített, karbantartott dobogók sora. A kőből, téglából épített dobogók sokszor, a terepadottság szerint szinte hídméretűen nagyok voltak. – 2. A fejőlyuknál ülő juhpásztor előtt földre fektetett, kissé feléje lejtő deszka (→ esztrenga). A juh fejés közben az előzőleg megvizezett dobogón áll, s körmével nem tud elrugaszkodni, így a vadabbja is tűrni kénytelen a fejést. Az eszköz ismert az alföldi juhászatokban, pl. a Nagy- és a Kiskunságon, dobogónak azonban csak a Hortobágyon és a környékén nevezik, ahol előfordulása gyakori. A dobogó a hegyvidéki juhtartásban ismeretlen. Erdélyben pl. kis gödröt mélyítenek a fejőhelyen álló juh lába alá. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Málnási Ödön: A régi magyar juhászat (Bp., 1928); K. Kovács László: A bálványosváraljai fejős juhászat (Bp., 1948); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Bencsik János: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől (Debrecen, 1969).
Filep Antal–Szabadfalvi József
