kémény
kémény: lakóházak vagy egyéb tűzhelyes melléképületek (pl. sütőház) füstelvezetője. A kémény eredetileg → vakkémény volt. A 17. sz.-tól valószínű, hogy a szabadba torkolló, pendelykéményszerű → szabadkémény a mezővárosokban már fellelhető. A 19. sz. folyamán népszerűvé váltak a zárt, ún. → kamin kémények. – Kémény szavunk a 14. sz. végéről biztosan adatolható. Végső soron a görög kaminosz latin caminus származéka. A középkor folyamán a német nyelvbe is átkerült a számos, környezetünkben élő szláv nép nyelvébe. A magyar alak vagy szerb-horvát-szlovén közvetítésű, vagy a középfelnémet kámin, kémin átvétele.
Favázas sövénykémény metszete (Tarpa, Szabolcs-Szatmár m.)
Boronából rakott cserény és deszkakéménye, belül tapasztva, a pitvar hátsó fele fölött (Mészkő, v. Torda-Aranyos m.)
Körszerűen kötött sövénykémény nádborítással, deszkatetővel (Nyúl, Győr-Sopron m.)
Szabadkémény lécvázra készített sövény zsúppal borítva, deszkatetővel (Tiszaluc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
Favázas sövénykémény deszkatetővel (Szil, Győr-Sopron m.)
Tégla szabadkémény (Farád, Győr-Sopron m.)
Téglakémény (Farád, Győr-Sopron m.)
Filep Antal
