nyomás (lat. calcatura, spatium, tractus), járás, vető
nyomás (lat. calcatura, spatium, tractus), járás, vető: eredeti jelentésében az a földdarab, határrész, amelyet a termény betakarítása után a következő vetésig legeltettek. Az ilyen földet a legelő állat megtapossa (calcatura: ’taposás’), trágyája kiöli a gyomot és javítja a talaj minőségét. A nyomás ennek a jelentésnek az alapján válhatott a nagy múltú két- és háromnyomásos gazdálkodás meghatározó alapszavává a magyar nyelvben. A nyomásos rendszer egyik legfontosabb ismérve ugyanis éppen az, hogy a szántóföld évenként soron következő fele vagy harmada évről évre pihentetés céljából vetetlenül marad, s erre az időre legelőül szolgál. A határ valamely részének „nyomásban maradása”, „nyomásban tartása”, ill. a „nyomásszántó, nyomásrét” kifejezések mögött átmenetileg legeltetett területet kell érteni. A nyomásforduló ebben az értelemben későbbi terminus, és a vetett-pihentetett föld váltakozását, körforgását jelenti. (→ még: javított háromnyomásos rendszer, → mező, → nyomáskényszer, → ugar) – Irod. Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XV. században (Ethn. 1954); Wellmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században (Agrártörténeti Szle, 1961).
Török Katalin
