rostfésülés
rostfésülés: az apró pozdorjaszilánkoktól megtisztított kender- vagy lenrost kifésülése. A rostfésülés művelete a szélesebb rostszalagokat vékonyabb szálakra hasogatja, és a legjava hosszú szálú rostokat a → fonásra alkalmasabban párhuzamosra rendezi. A rostfésülésre három eszközt használnak: a → gerebent, a → héhelt és a → rostecsetet. Mindhárom külön eszköztípust képvisel, bár a héhel típusú rostfésülőt ma mind a köznyelvben, mind pedig a népnyelvben igen elterjedten gerebennek nevezik. E keveredésnek történeti oka van. A gereben egykori nevével együtt a korai időktől általánosan elterjedt eszköze volt a rostfésülésnek a Kárpát-medencében. A nagyobb felületen fésülő és így termelékenyebb héhel később került e vidékre, s terjedése során a vele azonos célt szolgáló gerebent fokozatosan kiszorította a használatból, magára vette azonban elődjének nevét. Az eszközváltás során először csak a gerebent használták, ez a gyakorlat a magyar népcsoportnál máig már nem maradt fenn. Később a gerebennel és a héhellel párhuzamosan dolgoztak, és kialakult a kéteszközös rostfésülő rendszer (máig megmaradt Erdélyben). Majd a két különböző típusú eszközt felváltotta a héhelnek sűrű és ritka fogúra differenciálódott változata (így konzerválódott napjainkig a Tiszántúl és Felső-Mo.-on). Végül a héhel sűrű és ritka fogú változata egy közepesen sűrű héhelre egyszerűsödött (amint e tendencia jelentkezését a Duna–Tisza közén, megvalósulását a Dunántúlon tapasztaljuk). – Irod. Szolnoky Lajos: A rostfésűk (Népr. Ért., 1966).
Szolnoky Lajos
