tábla, tábla föld
tábla, tábla föld: 1. természetes vagy mesterséges elhatárolású, rendszerint egyfajta hasznosítású földdarab (búzatábla). – 2. → dűlő, ritkábban → nyomás, → tag. – 3. Borjadzó szilajmarhák és a gulyabeli hamis bikák látásgátló, következésképpen fegyelmező eszköze a Kiskunságon. Az állat homlokára deszkadarabot kötöttek, amelytől a lábuk előtt a füvet látták, legelni tudtak, de jól nem láthattak és nem támadhattak. Néhol látásgátló eszközt alkalmaztak kukoricakapáláskor az ekekapát húzó lóra is, hogy munka közben ne kapkodjon állandóan a kukorica után. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Szabó Mátyás: Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások (Népr. Ért., 1955).
Török Katalin–Szabadfalvi József
