tőkeszék, ágszék, ágülőke, fatörzsszék, tuskószék
tőkeszék, ágszék, ágülőke, fatörzsszék, tuskószék: 1. ülésre használt faragatlan tuskó (ülőtőke vagy -tuskó, fejőtőke, székely csutakszék), néha apró becsapolt lábakkal is ellátva. – 2. Kettéhasított fatörzsdarabból kialakított → gyalogszék, melynél a lábakat ágcsonkok képezik (áglábú szék, kecskeszék). – 3. Gyalogszék, melynél a lábazatot alkotó 3–4 felé ágazó faderékdarabra külön erősítik fel a deszka ülőlapot. – 4. Támlásszék, melynek ülését és támláját egyetlen teknőszerűen kimélyített fatörzsdarab alkotja, általában különálló, becsapolt lábakkal. – A tőkeszék a részekből szerkesztett szék nyomán, szükségbútorként alakult ki. Az első ilyen jellegű ülőkék Egyiptomból mutathatók ki: az ülőtőke, ill. az egyetlen fatömbből kifaragott kisszék, amelyek a dolgozó rétegek körében kialakult 3-lábú gyalogszék hatására jelentek meg az újbirodalom idején (i. e. 1550–1070). – A tőkeszékek a jelenkorban, a fejlettebb ülőbútoroktól egyre inkább háttérbe szorítva, Európa-szerte megtalálhatók. Mo.-on is fellelhető minden lényeges változatuk. (→ még: bodonszék) – Irod. Szendrey Ákos: Magyar gyalogszékek (Népr. Ért., 1931); Krüger, F.: El mobiliario popular en los países románicos (Anales del Instituto de Lingüística, 1959); Kallós Zoltán: Asztalok, székek a gyímesi és moldvai magyaroknál (Népr. Közl., 1960); Peesch, R.,: Holzgerät in seinen Urformen (Berlin, 1966); K. Csilléry Klára: „Ősi hagyaték” – „felülről érkezett szálladék”? (a szék történetének kezdetei) (Ethn., 1970).
Gyalogszék, borókahusángból, áglábakkal. Pásztormunka (Szilvásvárad, Heves m., 20. sz. első fele)
Gyalogszék, három lábát egy tőből szétágazó ágak alkotják (É-Magyarország, 19–20. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Pincebeli tőkeszék (Bihardiószeg, v. Bihar m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
