vontatók útja, cúgjáró, ficsórjáró, hajóvontató út
vontatók útja, cúgjáró, ficsórjáró, hajóvontató út: a hajózható folyók mindkét partján párhuzamosan, de legtöbb esetben váltakozva hol a jobb, hol a bal parton haladó kitaposott sáv. A történelem folyamán ez aszerint alakult ki, hogy melyik partján rombolta vagy építette a folyó, és a hajóvontató lovak vagy hajóvontató emberek merre haladtak végig. Rendszerint a folyó magasabb (pusztuló) partja volt az alkalmasabb vontatók útjának, amelyen a járás-kelést szolgalmi jog biztosította a → hajóvontatás számára. A part menti tulajdonosok tehát nem zárhatták el azt a – part szélétől számított – 10 ölnyi széles sávot, amelyen a vontatók útja haladt, sőt kötelességük volt a bokroktól megtisztítani. Fát oda nem ültethettek, nem veteményezhettek. Minthogy vármegyei és kincstári hajókat is bőven vontattak a folyókon, a part menti tulajdonosokat kötelezték a hajózást gátló vízi építmények eltávolítására. A földesurak, a községek – a jobbágyság idejében – robotmunkával tartották járható állapotban a vontatók útját, később a jobbágyság megszűntével közmunkával gondoskodtak a vontatók útja járhatóságáról, sőt a vízügyi, folyammérnöki hivatal is részt vett ebben a munkában. – Irod. Takács Lajos: A dunai hajóvontató út Tolna megyei szakasza (Népr. Közl., 1958).
K. Kovács László
