Ónkő
Ónkő (kassziterit), óndioxid (SnO2), az egyedüli érce az ónnak, amiért ónérc is a neve. Tudományos megnevezése (kassziterit) az ónnak görög nevét (kassziterosz) jelzi. Mindig van benne egy kevés vas, kova, mangán, sőt tantál is. Elég gyakran terem nagyon szép négyzetes rendszerbeli vastag kritályokban és pedig leginkább ikrekben, de kritályoknál gyakoribb, vaskos, szemcsés tömegekben és laza szemekben. Ritkán sugarasan rostos szerkeztü és ekkor fás ónérc a neve. (Cornwall: St. Austle, Irország; Wicklow, Ausztrália: Queensland ( Warwick), Mexiko: Ceres.) Szine leginkább barnás veres, de sárgás, barnás fekete, sőt egészen fekete is. Karca sárgás v. fehér, kevéssé fényes fényü, gyémántfényü vagy zsírfényü. Egyike a legkeményebb érceknek. K. 6-7, fs. 6,8-7. Részint eredeti, részint másodlagos fekvőhelyen (homokban, kavics között) terem. Eredeti fekvőhelyén régi kritályos kőzetekben, különösen gránitban, gnájszban, ritkábban kritályos palákban, még ritkábban mészkőben (ampiglia, martittima) alkot teléreket vagy impregrációkat. Rendesen quac és wolframát ásványok (wolframit, scheelit) kisérik, de együtt találhatók vele; berill, topáz, apatit, fluorit, zinnwaldit. Az utóbbi 4 ásvány fluortartalmu, amiből azt következtették, hogy a fluornak van szerepe az ónkő-telérek képződésében. Nevezetesebb termőhelyei Szászország: Altenberg, Marienberg, Geyer; Csehország: Schlackenwald, Zinnwald, de ezeknek bányái jelentéketelenek ama Ó.-gazdagsághoz képest, melyet a másodlagos fekvőhelyek, az ónmosók, képviselnek Angliában Cornwallban, de különösen Hátsó-Indiában Malakka félszigeten, Banka szigeten és Ausztráliában. (Posewitz T. dr., Az Indiai-oceán cinnszigetei, M. kir. Földt. Int. Évk. VII. s VIII. köt.) Hazánkban még Ó.-vet nem találtak.
