Apszis
Apszis (gör.). Szorosan véve a klasszikus római építészet bazilikájának az a - legtöbbször félkörös fülkealaku - része, melyben a szószék állott.
1. ábra. Hármas apszis.
Tágabb értelemben a templom szentélyének végződését értik alatta. Ez a végződés lehet félkörives, mint az ó-keresztény bazilikában, sokszögü, sőt oldalhajókkal és sugárkápolnákkal is ellátott, mint a román és csúcsives stilü templomokban.
2. ábra. Az amiensi székesegyház apszisa.
Az ó-keresztény bazilikának félkörü A.-ában a fülke legvégén állt a katedra, a püspök széke, mellette körben az előkelő papságé. Az A.-ról lépcsők vezettek le a felső szentély niveaujára (l. Szentély). A román stilusban gyakran a három hajónak megfelelő három A. található, mint ezt p. (1. ábra) az 1207 körül épített lébényi templom mutatja. A csúcsíves építészet templomainak A.-a az azt övező sugárkápolnákkal nehezen megoldható, de annál festőibb hatásu alaprajzelrendezésben kulminált. Példa rá (2. ábra) az amiens-i székesegyház A.-a.
