Majmok
Majmok (Simiae v. Pitheci, l. a mellékelt 4 képet),
Orang-utan (Pythecus Satyrus).
Csimpanz (Troglodytes niger).
Hulman (Semnopithecus entellus).
Czerkof majom (Cercopithecus fuliginosus).
Gibbon (Hylobates Lar).
Vanderu (Macacus Silenus).
Sörényes pávián (Cynocephalus Hamadryas).
Fekete bőgő majom (Mycetes niger).
Vörösképű majom (Brachyurus calvus).
Oroszlán majmocska (Hapale Rosalia).
Sátán majom (Pithecia Satanas).
Kapaszkodó majom (Ateles Bartlettii).
Kapucinus majom (Cebus capucinus).
A lori maki (Stenops gracilis).
A fekete maki (Lemur macaco).
A medve maki (Arctocebus calabarensis).
A füles maki (Otolicnus Galago).
A kobold maki (Tarsius spectrum).
azelőtt az emlősök külön rendje volt négykezüek néven, jelenleg azonban a kétkezüekkel, azaz az emberekkel együtt a fő emlősök rendjét teszik. A különválasztást alaki sajátságokkal megokolni nem lehet, ez csupán csak esztetikai szempontból, de nem zoologiai szempontból véve engedhető meg. A M.-kat már régóta ismerjük. Az ókori népek épp ugy mulattak az élénk állatok nevetséges mozdulataikon, arcfintorgató ugrásaikon és torkos természetükön, mint napjainkban. Rokonságot azonban az ember, a tudományos kutatások dacára, bennük nem szivesen lát, sőt bizonyos sértésnek veszi, ha esetleg majom névvel illetik. Külsőre, nagyságra nézve eltérnek egymástól. Fogazatuk teljes. Hátsó végtagjaikat is kéz gyanánt használhatják és mindegyiken a hüvelyket a többi ujjuknak ellenébe tehetik. A szemüreg minden oldalról zárt. Szemeik előre állanak. Arcbőrük többnyire csupasz. Tányéralaku placentával fejlődnek. Szellemi tehetségük igen nagy, egész lényük azonban mégis visszataszító. Jó tehetségü, de rossz szokásu állatok, melyeknél kizárólag a szenvedélyek uralkodnak. Agyuk, hallási és ízlési képességük, emlékező tehetségük és értelmiségük képesíti őket arra, hogy gyorsabban tudnak gondolkozni, megitélni, mint aránylag más emlős; utánzási képességük pedig igen nagy. Azért tartja az ember őket a fogságban és nevezetes, hogy jó kedvüket az emberrel való érintkezésnél sem veszítik el és csak vénségükben lesznek vad és indulatos természetüek. A jelenleg élő M. a melegebb vidékeken élnek. A páviánok, és a Gibraltár szikláin élő magot kivételével mind erdei állatok. Elterjedési körük 35° D. és 37° É. sz. Hasznuk nagyon csekély, legfeljebb szőrös bőrüket használják, legtöbb kártékony és vagy közvetve vagy közvetlenül okoz kárt az embernek. A jelenleg élő mintegy 120 faj majmot három alrendre osztjuk fel: a) alrend: karmos M. (l. Arctopitheci); b) alrend: laposorru M. (l. o.) c) alrend: keskenyorru M. (l. Catarrhini). A M.-tól megkülönbözendők a fél-M. (Prosimiae) rendje, melybe rendesen tökéletes fogazatu, nyulánktestü, majomforma emlősök tartoznak, de szemgödrük a halántékárok felé mindig nyitott. A többi tulajdonságra nézve igen eltérők. Megkülönböztetik a Galeopithecidák, Chiromidák, Lemaridák és Tarsidák családokat.
